2013. január 29., kedd
Sziasztok. nahát látom, hogy hiányzik az írásom? most már több időm van írni, úgyhogy holnaptól újra jönnek a részek..az összes blogomra is és erre is :d Egyébként túlestem a felvételin és hát..jobbra számítottam..de ez össz-vissz 42 pont az jó nem? Na de a lényeg nem is ez,hanem az, hogy akkor holnaptól várhatjátok az új részeket, és számíthattok fordulatokra, amikre nem vártatok ;D
2012. december 5., szerda
Figyi :)
Email-ben már megkérdeztétek egy páran, hogy pontosan miről is szóljon..
Tehát: Mind egy, hogy szomorú, vidám, aranyos,, (kicsit perverz) vagy más stílusú, de lényeg, hogy az 1D-s srácok benne legyenek :DDD ezzel szerintem kimerítettem a kérdést :) Sok szerencsét lányok :DD
Tehát: Mind egy, hogy szomorú, vidám, aranyos,, (kicsit perverz) vagy más stílusú, de lényeg, hogy az 1D-s srácok benne legyenek :DDD ezzel szerintem kimerítettem a kérdést :) Sok szerencsét lányok :DD
2012. december 4., kedd
JÁTÉÉK!!!!
Sziasztok. újra itt vagyok, de most még nem résszel, hanem egy játékkal. A nyertes főszerepet kap a blogomban, és ha neki is van blogja, megosztom (itt) és elküldöm egy facebookos 1D oldalra :D Csak annyi a dolgotok, hogy küldötök nekem email-ben egy kis részt. úgy (mintha kisfüzetben) háromnegyed oldalt. :D Nem úgy kell ezt értenetek, hogy a nyertesét ide teszem ki, és mintha én írtam volna,hanem csak amelyik a legjobban tetszik, az nyer, ja és a részhez, képet is kapcsolhattok ami illik a történetetekhez :D Ha benne vagytok, akkor ide küldjétek a "kis részt" : mileheni@freemail.hu
:D Sok szerencsét!! :D
:D Sok szerencsét!! :D
:/
Sziasztok. Nem tetszett az előző rész? Mert senki nem írt kommentet..:// Most nem tudom, hogy tetszik -e nektek az írásom, vagy igen? Én nagyon szívesen írok nektek, de ha nem kapok visszajelzéseket, hogy milyen, akkor elég nehéz a dolgom :$ Szóval, jöjjön legalább 2-3 komment, és folytatom :D Sziasztok :D
2012. december 2., vasárnap
·٠•Harmadik•٠·
Sziasztok :D Hát újra itt vagyok :D Nagyszerűek vagytok. :) Örömmel hozom nektek a részeket. Ez egy jó hosszú rész lett, és most több a párbeszéd, de remélem, nem gond..:) Jó olvasást! :DD ♥
-Várj!-jött be utánam Harry
-Menj innen!-fordultam felé
-Anthony?-nézett mosolyogva az öcsémre
-Szia Harry! Ella nagyon sokat sírt amikor elindultál az x-faktorba-nevetett fel örömében az öcsém Harry láttán.
-Ez igaz?-nézett rám csillogó szemekkel
-Nem, vagyis igen de mit számít? Menj innen, és felejtsd el ezt a találkozást!-kezdtem kifelé tolni
-Anth majd benézek hozzád jó?-mondta, miközben kitoltam az ajtón
-OKÉ
-Ne merészelj az öcsémhez bejönni!
-Kérlek bocsáss meg!-folyt le egy könnycsepp az arcán
-Sajnálom, de nemtudok.
Megfordultam és visszamentem Anthonyhoz. Végig Harry oldalán állt, miszerint igenis meg kellene neki bocsájtanom, ezért inkább hazajöttem.
Itthon viszont csak sírtam. El sem hiszem, hogy Harry azt gondolta, hogy megbocsájtok neki, majd a nyakába ugrok. Nevetséges. Mivel nem volt semmi ötletem, jobb híján sétálni indultam,de amikor kinyitottam az ajtót szemben állt velem Louis Tomlinson, teljes életnagyságban.
-Mit keresel itt, Harry küldött? Egyáltalán hogy találtál ide?
-Szia Ella! Louis vagyok. Nem Harry küldött. Beszélni szeretnék veled.
-Én viszont nem veled! Nem is ismerlek. Egyszer sem találkoztunk.
-Kérlek! Csak 2 perc.-nézett rám reménykedve
-Egy!-vágtam rá
-Kettő!-szállt velem vitába
-Szia!-csuktam volna be az ajtót
-Jó egy!-tolta vissza
Beengedtem, majd leültünk a kanapéra.
Vett egy mély levegőt, majd belekezdett.
-Szögezzük le először is azt, hogy nem azért vagyok itt, hogy megmásítsam a véleményed, csak, hogy gondolkodj el. Aztán a te döntésed, hogy meg-e bocsájtasz neki.
Szóval. Beszéltem Harryvel és azt mondta, hogy azért nem keresett, mert sok lett volna neked az, ha a sajtó rádszáll és féltett az újságíróktól.
-Ez nevetséges. Nincs telefon? Nincs Skype?
-Ebben igazad van, de...
-Nincs semmi de! Egyszerűen csak meg akart tőlem szabadulni. Csak az fáj, hogy ezt 14 év barátság után tette.
-Gondolkodj máshogy! Te nem ezt tetted volna?
-Nem azt mondtad, hogy nem szólsz bele a döntésembe?
-Válaszolj!
-Nem! Nem ezt tettem volna. Azért mert híres lett, nem kellett volna úgy leépíteni!
-Akkor most elmondok valamit. amikor én híres lettem, lemondtam a legjobb lány barátomról. Iszonyatosan bántam, és bánom még egy kicsit ma is. De áldozatot kellett, hogy hozzak. Az x-faktor előtt úgy 2 hónappal összejöttünk. Szakítottam vele, mert féltem,hogy az újságíró keselyűk szétszednék.
-Én értem, csak , hogy Harry egyáltalán nem bánja.
-Nem -e? Potyognak a könnyi és csak velem hajlandó beszélni!
-Most menj el kérlek. Gondolkodom jó? De nem ígérek semmit, csak átgondolom. Oké?
-Jó! -mosolygott-mi lenne, ha 2 nap múlva eljönnél A Starbucksba? Ott mindent meg beszélünk jó? Legyél ott fél 1 re!
-Jó.
Kikísértem, majd a konyhába mentem és feltettem főni egy teát. Leültem az asztalhoz. Felkönyököltem, és a tenyeremmel megtámasztottam a fejem és gondolkodni kezdtem. Van értelme? Megéri-e még egy esélyt adni neki? Egyedül azt bánom, hogy nem mondtam meg Harrynek ott a kórházban, hogy én sosem hagytam volna cserben, mert számított a barátságunk. Gondolatmenetemet a teafőző idegesítő fütyülése zavarta meg. Levettem a gázról, majd egy bögrébe öntöttem ki a teából.
Leültem a kanapéra miközben a teát kavargattam, és a múlton gondolkodtam. A múlton, amikor még Holmes Chapelben laktam és még ő sem ment el.
*Visszatekintés a múltba*
-Harry neee!-sikítottam nevetve
-Most visszakapod.-nevetett, majd a mézes-lisztel töltött lufit hozzám vágta.
Mindenem csupa liszt és méz volt. És ha ez nem elég, egy zsák tollat is rám zúdított.
-Úgy szeretlek.-tártam ölelésre a karjaimat és futni kezdtem felé
-Ne merészeld-kezdett futni
Nehezen de utolértem, és megöleltem.
Ő is csupa dzsuva lett és egymáson nevettünk.
Valahogy a kezébe került egy tubus fogkrém és az egészet a fejemre nyomta .
-Hmm..Ella mi van a szád szélén?-nézett rám huncut mosolyával
-Hogy te mekkora perverz vagy-nevettem fel.
Sajnálom, ilyen a természetem.-mondja, majd nevetve megölelt, és csak azért is, hogy perverzségét bizonyítsa, a fenekembe markolt.
*Vissza a jelenbe*
Ahogy erre visszagondoltam felnevettem.
Anna ellenére,hogy haragszom Harryre, hiányzik a közelsége, az, hogy bármit megcsinált anélkül, hogy a következményekre gondolna, és hogy bármikor felvidított.
Tudom, hogy nagyon könnyű lenne ezt visszacsinálni, hisz csak meg kellene neki bocsájtani, de nem megy.
Az ember megbocsájthat, de nem felejthet. Mert ha már egyszer megtette ezt velem, nincs kizárva, hogy még egyszer megteszi. Azt is tudom, hogy nem lesz minden a régi, és magamat ismerve, egy összekapásnál a fejéhez vághatom, hogy mit tett.
Harry mellett más gondom is van. Bob. Benyalt anyámnál meg Anthonynál. Engem nem fog megtéveszteni. Anyámat múltkor telefonálni hallottam a nagynénémmel és úgy hallottam, hogy mintha azt mondta volna, hogy "pozitív lett a teszt"
Egyből a terhességre gondoltam. Persze lehet ez más teszt, de ha jobban átgondoljuk akkor: új pasi, kora reggeli turbékolás, hányinger és nagy étvágy.
Félek, hogy ez jobban összekovácsolja őket Bobbal, vagy pont, hogy elhúz és akkor anyám lesz a padlón, plusz még terhes is...
Remélem, hogy tetszett. Következő rész: Holnap 14:30 és 19:00 között :DDD
-Várj!-jött be utánam Harry
-Menj innen!-fordultam felé
-Anthony?-nézett mosolyogva az öcsémre
-Szia Harry! Ella nagyon sokat sírt amikor elindultál az x-faktorba-nevetett fel örömében az öcsém Harry láttán.
-Ez igaz?-nézett rám csillogó szemekkel
-Nem, vagyis igen de mit számít? Menj innen, és felejtsd el ezt a találkozást!-kezdtem kifelé tolni
-Anth majd benézek hozzád jó?-mondta, miközben kitoltam az ajtón
-OKÉ
-Ne merészelj az öcsémhez bejönni!
-Kérlek bocsáss meg!-folyt le egy könnycsepp az arcán
-Sajnálom, de nemtudok.
Megfordultam és visszamentem Anthonyhoz. Végig Harry oldalán állt, miszerint igenis meg kellene neki bocsájtanom, ezért inkább hazajöttem.
Itthon viszont csak sírtam. El sem hiszem, hogy Harry azt gondolta, hogy megbocsájtok neki, majd a nyakába ugrok. Nevetséges. Mivel nem volt semmi ötletem, jobb híján sétálni indultam,de amikor kinyitottam az ajtót szemben állt velem Louis Tomlinson, teljes életnagyságban.
-Mit keresel itt, Harry küldött? Egyáltalán hogy találtál ide?
-Szia Ella! Louis vagyok. Nem Harry küldött. Beszélni szeretnék veled.
-Én viszont nem veled! Nem is ismerlek. Egyszer sem találkoztunk.
-Kérlek! Csak 2 perc.-nézett rám reménykedve
-Egy!-vágtam rá
-Kettő!-szállt velem vitába
-Szia!-csuktam volna be az ajtót
-Jó egy!-tolta vissza
Beengedtem, majd leültünk a kanapéra.
Vett egy mély levegőt, majd belekezdett.
-Szögezzük le először is azt, hogy nem azért vagyok itt, hogy megmásítsam a véleményed, csak, hogy gondolkodj el. Aztán a te döntésed, hogy meg-e bocsájtasz neki.
Szóval. Beszéltem Harryvel és azt mondta, hogy azért nem keresett, mert sok lett volna neked az, ha a sajtó rádszáll és féltett az újságíróktól.
-Ez nevetséges. Nincs telefon? Nincs Skype?
-Ebben igazad van, de...
-Nincs semmi de! Egyszerűen csak meg akart tőlem szabadulni. Csak az fáj, hogy ezt 14 év barátság után tette.
-Gondolkodj máshogy! Te nem ezt tetted volna?
-Nem azt mondtad, hogy nem szólsz bele a döntésembe?
-Válaszolj!
-Nem! Nem ezt tettem volna. Azért mert híres lett, nem kellett volna úgy leépíteni!
-Akkor most elmondok valamit. amikor én híres lettem, lemondtam a legjobb lány barátomról. Iszonyatosan bántam, és bánom még egy kicsit ma is. De áldozatot kellett, hogy hozzak. Az x-faktor előtt úgy 2 hónappal összejöttünk. Szakítottam vele, mert féltem,hogy az újságíró keselyűk szétszednék.
-Én értem, csak , hogy Harry egyáltalán nem bánja.
-Nem -e? Potyognak a könnyi és csak velem hajlandó beszélni!
-Most menj el kérlek. Gondolkodom jó? De nem ígérek semmit, csak átgondolom. Oké?
-Jó! -mosolygott-mi lenne, ha 2 nap múlva eljönnél A Starbucksba? Ott mindent meg beszélünk jó? Legyél ott fél 1 re!
-Jó.
Kikísértem, majd a konyhába mentem és feltettem főni egy teát. Leültem az asztalhoz. Felkönyököltem, és a tenyeremmel megtámasztottam a fejem és gondolkodni kezdtem. Van értelme? Megéri-e még egy esélyt adni neki? Egyedül azt bánom, hogy nem mondtam meg Harrynek ott a kórházban, hogy én sosem hagytam volna cserben, mert számított a barátságunk. Gondolatmenetemet a teafőző idegesítő fütyülése zavarta meg. Levettem a gázról, majd egy bögrébe öntöttem ki a teából.
Leültem a kanapéra miközben a teát kavargattam, és a múlton gondolkodtam. A múlton, amikor még Holmes Chapelben laktam és még ő sem ment el.
*Visszatekintés a múltba*
-Harry neee!-sikítottam nevetve
-Most visszakapod.-nevetett, majd a mézes-lisztel töltött lufit hozzám vágta.
Mindenem csupa liszt és méz volt. És ha ez nem elég, egy zsák tollat is rám zúdított.
-Úgy szeretlek.-tártam ölelésre a karjaimat és futni kezdtem felé
-Ne merészeld-kezdett futni
Nehezen de utolértem, és megöleltem.
Ő is csupa dzsuva lett és egymáson nevettünk.
Valahogy a kezébe került egy tubus fogkrém és az egészet a fejemre nyomta .
-Hmm..Ella mi van a szád szélén?-nézett rám huncut mosolyával
-Hogy te mekkora perverz vagy-nevettem fel.
Sajnálom, ilyen a természetem.-mondja, majd nevetve megölelt, és csak azért is, hogy perverzségét bizonyítsa, a fenekembe markolt.
*Vissza a jelenbe*
Ahogy erre visszagondoltam felnevettem.
Anna ellenére,hogy haragszom Harryre, hiányzik a közelsége, az, hogy bármit megcsinált anélkül, hogy a következményekre gondolna, és hogy bármikor felvidított.
Tudom, hogy nagyon könnyű lenne ezt visszacsinálni, hisz csak meg kellene neki bocsájtani, de nem megy.
Az ember megbocsájthat, de nem felejthet. Mert ha már egyszer megtette ezt velem, nincs kizárva, hogy még egyszer megteszi. Azt is tudom, hogy nem lesz minden a régi, és magamat ismerve, egy összekapásnál a fejéhez vághatom, hogy mit tett.
Harry mellett más gondom is van. Bob. Benyalt anyámnál meg Anthonynál. Engem nem fog megtéveszteni. Anyámat múltkor telefonálni hallottam a nagynénémmel és úgy hallottam, hogy mintha azt mondta volna, hogy "pozitív lett a teszt"
Egyből a terhességre gondoltam. Persze lehet ez más teszt, de ha jobban átgondoljuk akkor: új pasi, kora reggeli turbékolás, hányinger és nagy étvágy.
Félek, hogy ez jobban összekovácsolja őket Bobbal, vagy pont, hogy elhúz és akkor anyám lesz a padlón, plusz még terhes is...
Remélem, hogy tetszett. Következő rész: Holnap 14:30 és 19:00 között :DDD
·٠•Második•٠·
Sziasztok :D Alig 5 perce nyitottam meg a blogot, máris csomó oldalmegjelenítés van :D Köszönöm. Hát itt a második rész amiben már van párbeszéd és történés is :D
Jó olvasást manócskák :D
-Ella! Siess már!-parancsolt rám anya
-Mondtam, hogy nem megyek.
-Dehogynem! Ez Bob nagy napja! Nem ronthatod el a hisztiddel!-kiabált
Bob anyám új pasija...Ki nem állhatom. Megvette az anyámat is és az öcsémet is. Lehet, hogy őket sikerült behálózni, de engem nem fog!
-Ella gyere már.-jött oda hozzám Anthony
-Öcsi! Mondtam, hogy nem. Semmi kedvem bájologni annak a szemétnek az ünneplésén
-Mi bajod van Bobbal?
-Az, hogy...á hagyjuk. Nem érdekes. Adjatok 5 percet és mehetünk.
Egy fekete ruhát vettem fel, egy fekete levéltáskával és egy fekete magassarkúval.
-Mi ez a feketeség? Mit gyászolsz?-nézett rám anya
-A méltóságomat, hogy egy ilyen szemét embert megyek ünnepelni.
-Még egyszer meg ne halljam ezt!
Leballagtam a lépcsőn, majd a kocsiba ültünk. Az egész úton csak csendben ültem és hallgattam. Bob már ott van. Fogalmam sincs, hogy hogy fogom kibírni ezt a közel 3 óra műmosolygást arra a szemétre és a barátaira.
-Ella, nagyon szépen megkérlek, hogy ne csinálj, ne mondj semmi hülyeséget! Ez Bob estélye.
-Jó, de ne kérd, hogy bájologjak.
-Csak kérlek, ne csinálj patáliát.-kötötte lelkemre, majd kiszállt az autóból.
·٠•...•٠·
-És most koccintsunk Bobra, a nagylelkű barátunkra.-emeltük fel a poharakat
-Bobra-kiáltotta a tömeg
-Nincs az az isten-sziszegtem fogaim között
-Parancsolsz?-nézett rám szúrós szemmel anyám
Megforgattam a szemem, majd kisétáltam a teremből az erkélyre. Tudtam, hogy valaki utánam jött, de nem érdekelt
-Miért haragszol rám?-kérdezte mögülem a számomra legundorítóbb ember, Bob.
-Nézd, lehet, hogy anyámat és Anthonyt sikerült behálózni, de engem nem fogsz! Én átlátok a szitán Bob! Csak idő kérdése, és anyám észhez tér, és akkor mehetsz a búsba.-kerültem ki, majd visszasétáltam a terembe.
-Kissé émelygek. És görcsölök, szerintem megfog jönni.-hazudtam anyámnak, miközben a fülébe suttogtam
-Pont most?
-Akkor mond meg neki, hogy még várjon egy napot.-nevettem fel
-Jó menj haza! Tessék itt van pénz taxira. -nyomott a kezembe néhány fontot, majd adott egy puszit én pedig kimentem az épületből.
Hívtam egy taxit,majd hazamentem. Elővettem a laptopom, és megnéztem a friss sztárhíreket. Harry természetesen megint a főbb hírekben volt. Egy újabb lánnyal látták távozni egy szórakozóhelyről.
Szörnyű látni azt, hogy az akivel szinte együtt nőttél fel, most tojik a fejedre és teljesen kitörölt a múltjából, és egyáltalán nem töri magát, hogy felhívjon.
Irtóra hiányzik a mosolya, és az, hogy annyi hülyeséget kitalál amiért úgyis megszidnak, de nem érdekel, mert jól éreztük magunkat.
-Te szemét!-kiabáltam a laptopom hátterére amin ő és én voltunk, kinyújtott nyelvvel.
·٠•Egy hét múlva•٠·
-Szia kicsim.-szólt bele anya a telefonba
-Szia. Épp most készülök Anthonyhoz
Az igazság az, hogy Anthony kórházba került. Bobbal volt focizni, és Bob felrúgta a fára a dedikált labdáját. Természetesen amilyen hülye az öcsém, utánamászott és leesett. Eltört a keze, 4 bordája, és egy csigolyája megrepedt. Most Bob elvitte anyát egy 3 napos utazásra. Hát nem érdekes? Kiiktatja az öcsémet, ők pedig elutaznak...Most neki kellene a kórházban feküdni.
-Vigyél neki kaját.
-Tudom anya!-mondtam, majd némi beszélgetés után letettem.
Összecsomagoltam a kaját majd beültem anya autójába, és a kórházba autókáztam.
Felmentem a 3. emeletre, az 512-es szobába és üdvözöltem az öcsémet.
-Szia Ant!-mentem hozzá és adtam neki egy puszit.
-Szia Ella.-mosolygott
-Éhes vagy?
-Igen. Ez a kórházi kaja egyenlő a nullával..
-Tudom, ezért hoztam a kedvenced! Lasagna!-vettem elő, majd odaadtam neki a kaját és a villát
-Imádlak!-tett be egy falatot a szájába
Beszélgettem Anthonyval, majd egy fél óra múlva jött az orvos, vizitre, ezért addig kimentem a folyosóra, a kávé automatához, és vettem egy kávét.
-Boccs-jött nekem valaki. Felnéztem rá, és nem hittem a szememnek.
-Ella?
-Ez csak vicc ugye?-kerültem ki
-Héj, várj már! Mi bajod van?
-Azon kívül, hogy 2 éve le se szarsz, annak ellenére, hogy megígérted, hogy minden a régi lesz? Semmi.
-Sajnálom.
-Ezzel nem intéztél el semmit.-otthagytam, majd vissza bementem az öcsémhez.
Következő rész: Talán Ma este, de ha nem ma, akkor holnap :DDDD
Jó olvasást manócskák :D
-Ella! Siess már!-parancsolt rám anya
-Mondtam, hogy nem megyek.
-Dehogynem! Ez Bob nagy napja! Nem ronthatod el a hisztiddel!-kiabált
Bob anyám új pasija...Ki nem állhatom. Megvette az anyámat is és az öcsémet is. Lehet, hogy őket sikerült behálózni, de engem nem fog!
-Ella gyere már.-jött oda hozzám Anthony
-Öcsi! Mondtam, hogy nem. Semmi kedvem bájologni annak a szemétnek az ünneplésén
-Mi bajod van Bobbal?
-Az, hogy...á hagyjuk. Nem érdekes. Adjatok 5 percet és mehetünk.
Egy fekete ruhát vettem fel, egy fekete levéltáskával és egy fekete magassarkúval.
-Mi ez a feketeség? Mit gyászolsz?-nézett rám anya
-A méltóságomat, hogy egy ilyen szemét embert megyek ünnepelni.
-Még egyszer meg ne halljam ezt!
Leballagtam a lépcsőn, majd a kocsiba ültünk. Az egész úton csak csendben ültem és hallgattam. Bob már ott van. Fogalmam sincs, hogy hogy fogom kibírni ezt a közel 3 óra műmosolygást arra a szemétre és a barátaira.
-Ella, nagyon szépen megkérlek, hogy ne csinálj, ne mondj semmi hülyeséget! Ez Bob estélye.
-Jó, de ne kérd, hogy bájologjak.
-Csak kérlek, ne csinálj patáliát.-kötötte lelkemre, majd kiszállt az autóból.
·٠•...•٠·
-És most koccintsunk Bobra, a nagylelkű barátunkra.-emeltük fel a poharakat
-Bobra-kiáltotta a tömeg
-Nincs az az isten-sziszegtem fogaim között
-Parancsolsz?-nézett rám szúrós szemmel anyám
Megforgattam a szemem, majd kisétáltam a teremből az erkélyre. Tudtam, hogy valaki utánam jött, de nem érdekelt
-Miért haragszol rám?-kérdezte mögülem a számomra legundorítóbb ember, Bob.
-Nézd, lehet, hogy anyámat és Anthonyt sikerült behálózni, de engem nem fogsz! Én átlátok a szitán Bob! Csak idő kérdése, és anyám észhez tér, és akkor mehetsz a búsba.-kerültem ki, majd visszasétáltam a terembe.
-Kissé émelygek. És görcsölök, szerintem megfog jönni.-hazudtam anyámnak, miközben a fülébe suttogtam
-Pont most?
-Akkor mond meg neki, hogy még várjon egy napot.-nevettem fel
-Jó menj haza! Tessék itt van pénz taxira. -nyomott a kezembe néhány fontot, majd adott egy puszit én pedig kimentem az épületből.
Hívtam egy taxit,majd hazamentem. Elővettem a laptopom, és megnéztem a friss sztárhíreket. Harry természetesen megint a főbb hírekben volt. Egy újabb lánnyal látták távozni egy szórakozóhelyről.
Szörnyű látni azt, hogy az akivel szinte együtt nőttél fel, most tojik a fejedre és teljesen kitörölt a múltjából, és egyáltalán nem töri magát, hogy felhívjon.
Irtóra hiányzik a mosolya, és az, hogy annyi hülyeséget kitalál amiért úgyis megszidnak, de nem érdekel, mert jól éreztük magunkat.
-Te szemét!-kiabáltam a laptopom hátterére amin ő és én voltunk, kinyújtott nyelvvel.
·٠•Egy hét múlva•٠·
-Szia kicsim.-szólt bele anya a telefonba
-Szia. Épp most készülök Anthonyhoz
Az igazság az, hogy Anthony kórházba került. Bobbal volt focizni, és Bob felrúgta a fára a dedikált labdáját. Természetesen amilyen hülye az öcsém, utánamászott és leesett. Eltört a keze, 4 bordája, és egy csigolyája megrepedt. Most Bob elvitte anyát egy 3 napos utazásra. Hát nem érdekes? Kiiktatja az öcsémet, ők pedig elutaznak...Most neki kellene a kórházban feküdni.
-Vigyél neki kaját.
-Tudom anya!-mondtam, majd némi beszélgetés után letettem.
Összecsomagoltam a kaját majd beültem anya autójába, és a kórházba autókáztam.
Felmentem a 3. emeletre, az 512-es szobába és üdvözöltem az öcsémet.
-Szia Ant!-mentem hozzá és adtam neki egy puszit.
-Szia Ella.-mosolygott
-Éhes vagy?
-Igen. Ez a kórházi kaja egyenlő a nullával..
-Tudom, ezért hoztam a kedvenced! Lasagna!-vettem elő, majd odaadtam neki a kaját és a villát
-Imádlak!-tett be egy falatot a szájába
Beszélgettem Anthonyval, majd egy fél óra múlva jött az orvos, vizitre, ezért addig kimentem a folyosóra, a kávé automatához, és vettem egy kávét.
-Boccs-jött nekem valaki. Felnéztem rá, és nem hittem a szememnek.
-Ella?
-Ez csak vicc ugye?-kerültem ki
-Héj, várj már! Mi bajod van?
-Azon kívül, hogy 2 éve le se szarsz, annak ellenére, hogy megígérted, hogy minden a régi lesz? Semmi.
-Sajnálom.
-Ezzel nem intéztél el semmit.-otthagytam, majd vissza bementem az öcsémhez.
Következő rész: Talán Ma este, de ha nem ma, akkor holnap :DDDD
·٠•Első•٠·
Nem vagyok egy tökéletes lány. Hogy is lehetnék? Senki sem az. Van egy öcsém aki 14 éves, én 19 vagyok. A szüleink elváltak. A gond az, hogy ők még most sem képesek lezárni a vitákat, ami a válást is okozta. Még másfél évvel ezelőtt a viták miattam is folytak, hogy melyikünk kinél legyen. Mivel már 18 múltam, felnőttnek számítok, ezért értem nem harcolhatnak, hogy ki legyen a törvényes gyámom. Viszont Anthonyért annál inkább, mivel még kiskorú. Viszont ha még továbbra is így mennek a viták, komolyan kinyitom a szám és én fogom kérvényezni a törvényes gyámért való kinevezést. Tudom, hogy most sokan kinevetnek, de ha nem tudnak zöld ágra vergődni akkor ez az egyetlen -még ha nem is a legésszerűbb- megoldás.
Anyámnak van egy új "pasija", akiért az öcsém is odavan, anyámról nem is beszélve...Hogy is venné észre azt, hogy kihasználja, amikor a rózsaszín köd teljesen elvakítja. Az öcsémet is megvette és az a szomorú, hogy anyámat is. Egy gyereket könnyű megtéveszteni, ha kap új telefont, x-box-ot, táborokba mehet és még sorolhatnám....
Az én kapcsolataimról annyit, hogy mivel apám Holmes Chapel-i oda jártam oviba és suliba is. Volt egy legjobb barátom, akivel semmi áron nem szakadtunk volna el, de aztán hívta őt az élet és mennie kellett. Pont akkor amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá: a szüleim válásakor.
Miután sikerült végleg elválniuk a szüleimnek, anyám elhozott minket otthonról, New Yorkba, de itt sem maradtunk másfél évnél tovább. Londonba jöttünk. Hát most itt vagyunk, és itt folytatjuk az életünket. Harryvel utoljára 2 éve találkoztam, és telefonon is fél éve beszéltem, azóta minden kapcsolat megszakadt közöttünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)